Az eredeti cikket Tom Jefferson, a független orvostudományi elemzéseket végző Cohrane szervezet tagja jegyezte; Influenzaoltás: egészségügyi irányelvek kontra tények címmel jelentetve meg vitairatát. Rámutatott, hogy miközben a széles körben alkalmazott, influenza elleni védőoltás óriási összegeket emészt fel, a független, nem a gyógyszeripar által végzett elemzések szerint ennek nem sok haszna van. 2006 októberében Jefferson kritikájára többen is válaszoltak, és a bírálatot általában azzal verték vissza, hogy az influenzaoltás célja nem a járvány megelőzése, hanem a szövődmények és az influenza okozta halálozás csökkentése.

Ám Jefferson felvetése nem áll egyedül. Lone Simonsen, az amerikai Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézete kutatójának és munkatársainak 2005-ben az Archives of Internal Medicine orvosi szaklapban megjelent, az USA egész lakosságát felölelő elemzése kimutatta, hogy miközben az USA 65 év feletti lakosságának 1980-as 15%-os oltottsági szintje 2001-re már 65%-ot ért el, az influenza okozta halálozás jóformán semmit nem változott. Ez annál is meglepőbb, írják a szerzők, mert a kormányok oltáspolitikáját erősen meghatározzák azok a nem kontrollált, a gyógyszeripar által lefolytatott hatásvizsgálatok, amelyek szerint az oltásokkal az influenza-halálozás 70-80%-a elkerülhető.

Az amerikai vizsgálattal teljesen megegyező eredményre jutott az olasz Caterina Rizzo, a Bari Egyetem kutatója és munkatársai is a Vaccine-ban 2006-ban megjelent elemzésükben. Az olasz kutatók ugyancsak az egész olasz népességben vizsgálták a 65 éven felüliek influenza eredetű halálozását. Teljesen logikus következtetés: ha ilyen arányú beoltottság esetén még a halálozás sem változik, akkor nyilvánvaló, hogy az oltások sem a fertőzést, sem a szövődményeket képesek meggátolni. Az okok összetettek, például vajon arra a vírusra sikerül-e oltani, amely a járványt okozza majd.

Ám a védőoltás hasznosságának Achilles-sarka az, vajon hatásos-e idős korban az immunizálás. Erre a kérdésre a vizsgálatok szerint a válasz: nem, ugyanis az immunrendszer működésének időskori hanyatlása miatt a védőoltások eleve nem váltják ki a megfelelő mértékű tartós védekezést, s innentől kezdve már mindegy is, hogy eltalálták-e az oltóanyag fejlesztők az az évi járványt okozó vírust vagy sem. De ez csupán az egyik nyilvánvaló magyarázat a sikertelenségre. De közel sem biztos, hogy bármilyen életkorban megéri beadatni az oltást, ugyanis ilyen fokú, gyakorlatilag totális hatástalanság azt a gyanút ébreszti, hogy életkortól független hatástalanságról is szó lehet.

Joggal vetődik fel akkor a kérdés, vajon egy ennyire kétes értékű oltással milyen egészségügyi kockázat jár, s ha van kockázat, megéri-e? Egyre több elemzés jelzi, hogy az influenzaoltást követően 4-8-szorosára nő egy nagyon ritka (1fő/10.000 ember), de súlyos, bénulást is okozni képes neurológiai betegség, a Guillain-Barré szindróma gyakorisága. Számos egyéb kockázata is lehet az oltásoknak, hiszen a vakcina alapanyagát tyúktojásban tenyésztik, s Amerikában a tojások 20-30% különféle kórokozókkal fertőzött.

Hogy mi a helyzet nálunk? Ki tudja. Sajnos folyamatosan abba ütközünk, hogy elég csak megkapirgálni egy kicsit valamely sziklaszilárdnak tekintett orvostudományi vagy közegészségügyi állítást, és máris kiderül, hogy tévhitről van szó. Tévhitről, amit viszont nem jóhiszemű, jót akaró emberek terjesztenek, hanem dörzsölt tudományhamisítók adják el árujukat a kormányoknak és az embereknek.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs