A védőoltásoknak vannak általános ellenjavallatai és vannak olyanok amelyek csak bizonyos vakcinákra és bizonyos állapotokra vonatkoznak. Hangsúlyozni kell, hogy abszolút ellenjavallat nincs, hiszen pl. a veszettségre gyanús vagy veszett állat mar ása utáni védőoltásnak semmiféle ellenjavallata nem lehet. Ugyanakkor a nem vagy már nem ellenjavallt védőoltást el kell végezni, mert ha egyre több egyén nem részesül védőoltásban, az járványhelyzetet teremthet, és így fertőzési veszélynek éppen azokat tesszük ki, akiket még az oltás reakcióitól vagy szövődményeitől is meg akartunk óvni. Ez azt jelenti, hogy az oltásból kihagyott egyén védelmét (a tetanus kivételével) környezetének immunitása biztosítja.
A védőoltások általános ellenjavallatai az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján a következők.
Oltások általános ellenjavallatai
1. Lázas állapot. ( kivétel: pl. veszettség )
2. Immunhiányos állapot.
3. Súlyos korábbi oltási szövődmény az adott oltóanyaggal
4. Idegrendszeri betegség.
5. Terhesség.
6. Túlérzékenység az oltóanyaggal, vagy komponenseivel szemben.

Ellenjavallatok, olthatóság elbírálása:
Klinikai Védőoltási Szaktanácsadás
Szent László Kórház
1097 Gyáli u. 5-7
tel.: 455-8100
rendelés: csütörtökön 10-12 óra között

Feladata:
1. Olthatóság elbírálása,
2. Oltási terv,
3. Oltási szövődmény ill. baleset megítélése,
4. Problémás oltások elvégzése,
5. Az aktuális probléma általános és egyéni megoldása.

1. Lázas betegség. Jóllehet nincs bizonyíték arra, hogy a lázas beteg oltása nagyobb gyakorisággal okozna szövődményt, mint az egészségeseké, a beteget nem szabad még az oltási reakcióval is terhelni. Ez az ellenjavallat az orvos jogi védelmét is szolgálja, mert az alapbetegségben bekövetkező - bár az oltástól független - súlyosbodásért az oltó orvost tehetik felelőssé. Ez az ellenjavallat egyébként is többnyire csak ideiglenes jellegű: a lázas betegség gyó gyulása után az oltás elvégezhető.

2. Immunhiányos állapotok.


veleszületett immundefektusok,
malignus betegségek (leukaemia, Hodgkin kór, szolid tumorok),
autoimmun betegségek,
cytosztatikus és/vagy immunoszuppressziv kezelés,
sugárterápia.
Ezek az ellenjavallatok elsősorban az élő vakcinákra vonatkoznak, de a nem élő vakcinákkal való oltást is - azok reakciói és esetleges hatástalanságuk miatt - célszerű kerülni, illetve egy esetleges remisszió idejére halasztani.
Ez utóbbi különösen érvényes a tetanus elleni védőoltásra, mert e betegséggel szemben az egyént a környezet immunitása nem védi.

A fenti szabályok alól azonban vannak kivételek:

a tünetmentes HIV-pozitívak BCG kivételével élő vakcinákkal olthatók,
a remisszióban lévő leukaemiás és tumoros gyermekek varicella ellen olthatók

Számukra ugyanis a természetes fertőzés jóval nagyobb veszélyt jelent mint az oltás.
3. Súlyos oltási szövődmény előfordulása az azonos vakcinával végzett korábbi oltás során.
Tapasztalatok szerint ugyanis egy újraoltásnál hasonló, esetleg súlyosabb szövődményre lehet számítani.
Súlyos oltási reakciónak számít
az anafilaxiás shock,
encephalopathia,
encephalitis,
konvulzió,
thrombocytopenia.

Súlyos reakciónak tekintendők az alábbiak:

nem élő oltóanyagok esetében helyileg kiterjedt duzzanat és pír az oltás
területén, amely beszűrődött és a comb anterolateralis felszínének nagyobb
részét, illetve a felkar körfogatának nagyobb részét érintette.

Súlyos általános tünetnek tekintendő
a 39,5oC feletti láz az oltás után 48 órán belül,
anaphylaxia, bronchospasmus, gégeoedema, collapsus,
valamint elhúzódó hozzáférhetetlenség, tudatzavar,
hosszantartó, befolyásolhatatlan, magas hangú sírás 4 óránál hosszabb időre,
72 órán belül fellépő görcsök vagy encephalopathia.
(Élő vakcinák adása után a tünetek később jelentkezhetnek.)
4. A gyermek idegrendszeri betegségei:
a progresszív idegrendszeri betegségek,
a görcskészség,
a nem kontrollálható epilepsia.
Ez az ellenjavallat csak a pertussis komponens tartalmazó vakcinákra érvényes, de az oltási terv elkészítésekor célszerű azzal a gyermek- neurológussal konzultálni, aki a gyermeket kezeli.
5. Terhesség.
Nem abszolút ellenjavallat, de alapszabálynak fogadható el, hogy terhes nő csak komoly megbetegedési veszély esetén részesíthető aktív védő- oltásban. Különösen vonatkozik ez az élő vakcinákkal való immunizálásra.
6. A vakcina valamelyik komponensével szembeni anafilaxiás típusú túlérzékenység.
Amennyiben az anamnesisben ilyen szerepel az egyén csak előzetes bőrpróba negativitása esetén oltható.
 
Oltási intervallumok.
Korábbi védőoltás bizonyos időn belül szintén ellenjavallhat egy másik az oltást. A kérdésben nincs világszerte egységes álláspont. Az OKI Módszertani levele értelmében

1. nem élő vakcinák egyidőben vagy meghatározott időköz betartása nélkül adhatók;
2. nem élő vakcinák élő vakcinákkal egyidejűleg adhatók;
3. különböző élő vírustartalmú vakcinák (pl. MMR és OPV) egyidejűleg adhatók, de ha beadásuk nem egyszerre történik, közöttük 4 hét intervallum tartandó;
4. ugyancsak 4 hét szünetet kell tartani a BCG és élő vírus vakcinák beadása között, de az OPV a BCG-vel egyidejűleg is adható;
5. immunglobulin, vér vagy plazma adása után az MMR beadásával 3 hónapot kell várni, mert a bennük lévő ellenanyagok gátolhatják az oltóvírusok elszaporodását; ha az oltást követő 2 héten belül a gyermek immunglobulint vagy azt tartalmazó vérkészítményt kapott, az MMR oltást 3 hónap múlva meg kell ismételni.

Megjegyezzük, hogy MMR vagy morbilli oltás után 4 hétig a tuberkulin próba nem értékelhető, mert csakúgy mint a természetes kanyaró után, a korábban pozitív tuberkulin reakció átmenetileg negatívvá válhat.
Az ellenjavallatok értelmezése gyakori probléma. Az orvosok egy tekintélyes része nehezen fogadja el, hogy az általános kontraindikációk eddig szélesen alkalmazott köre jelentősen beszűkült és számos korábbi körülmény nem tekinthető ellenjavall atnak többé. A korábbi gyakorlatból és megszokásból eredő aggodalmakat csak alapos szakmai indokokkal lehet és kell eloszlatni, a korszerűbb szemléletet elfogadtatni.

Az oltási intervallumok is gyakran képeznek problémát. Ezzel kapcsolatosan az az álláspont, hogy a rutinoltásokban szereplő, élő, attenuált kórokozókat tartalmazó vírusvakcinák általában egyidejűleg adhatók. Ha viszont nem együtt kerülnek beadásra , legalább 1 hónapos időközt kell betartani, különösen fontos ez sárgaláz és BCG oltás esetében! Az inaktivált, illetve toxoidvakcinák egymás között is, és élő, attenuált vakcinákkal is együtt adhatók. Nem egyidejű beadás esetén időközt ugyan nem szükség es tartani, de mégis helyes - az oltott érdekében - az első oltás reakciójának lezajlását (1-2 hét) kivárni.
Az oltási naptár egyrészt azt a célja szolgálja, hogy a fajlagos védelem a lehető legkorábbi életkorra kialakítható legyen. Másrészről a naptárban megadott időpontok betartása révén megakadályozható, hogy az oltások összetorlódjanak és gond legyen a s zükséges időközök betartása. A megadott intervallumokat minimumként kell felfogni, amelyek nem csökkenthetők, de meghosszabbításuk általában nem zavarja a kellő immunválasz kialakulását.
Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az immunizálási program bármely okból hosszabb időre megszakad, az oltást nem kell újra kezdeni, hanem folytatni kell. A folytatással az alapimmunizálást (l. alább) mindenképpen komplettálni kell. Ennek befejez tével a soron következő emlékeztető oltásra legalább 1 év elteltével kerüljön csak sor.

Oltási terv készítése iránti igény elsősorban külföldi vagy külföldön született és hazatelepült magyar állampolgárságú gyermekek esetében merül fel. Nem ritka azonban az sem, hogy betegség vagy indolencia miatt elmaradt oltások pótlásáról van s zó. Minden esetben elsőként az alapimmunizálásokat kell komplettálni (DPT: 3+1; polio: minimum 3 oltás; MMR, kanyaró revakcináció). A BCG oltást Magyarországon született gyermekek még a szülőintézetben megkapják, hiányzik viszont, ha a gyermek olyan országban született, ahol a BCG oltás nem kötelező. Pótlását aszerint kell tervezni, hogy az oltandó körülm ényei indokolják-e az oltás mihamarabbi elvégzését (rossz szociális helyzet, fertőző környezet, stb.) vagy a többi alapozó rutinoltások utánra maradhat (előzetes tuberkulin próba végzendő!).

A hazaitól eltérő oltási rend szerint megkezdett oltásokat, az esetleges hiányok pótlása után, a honi gyakorlatnak megfelelően kell folytatni. Ehhez természetesen nem lehet ragaszkodni abban az esetben, ha a gyermek Magyarországon csak rövid id eig tartózkodik és visszatér abba az országba, ahol az oltását elkezdték.
Nem ritkán azt kell tisztázni, hogy a gyermek kapott-e egyáltalán valaha is oltást. Ilyen esetben célszerű elsőként tetanus ellenanyagot keresni, ez ugyanis - természetes átfertőzöttség nem lévén - kizárólag vakcinációs eredetű lehet, előzetes DPT vagy D T oltásból származhat csupán. Amennyiben a BCG oltás kétes, tuberkulin próba végzendő, negativitás esetén oltani kell. Az MMR és a poliooltás bizonytalansága esetén szerológia vizsgálat nem szükséges, a vakcinációt el kell végezni.
Fenti olthatósági kérdések megválaszolása, oltási terv készítése a Védőoltási Klinikai Szaktanácsadás feladata.

A normál immunglobulin (IG) - akár szubsztitúciós-terápiás céllal, akár passzív immunizálásra történt is beadása - az élő vírusvakcinák immunhatását felfüggesztheti. Ezért élő oltóanyaggal történt oltás után 3 hétig IG nem adható. Ha ped ig az IG adás vagy vértranszfúzió után kerülne sor ilyen oltásra, 3 hónapos várakozás szükséges! E korlátozásokat sárgaláz elleni oltás esetében nem kell betartani, ugyanis a hazai normál populációból nyert IG febris flava elleni ellenanyagokat nem tarta lmaz. Nem élő oltóanyagok immunhatását az IG nem függeszti fel, de gyengítheti.

Olthatóság betegségek, műtétek után, illetve terhességben.

*Akut lázas betegségben oltani tilos!
*Enyhe, lázzal nem járó felsőlégúti betegség nem tekintendő ellenjavallatnak.
*Idült betegségben, kóros állapotban a körülmények alapos mérlegelése után kell dönteni: a védőoltás elvégzése képez-e nagyobb veszélyt vagy pedig az a betegség, amelynek megelőzéséről szó van. Ez a kérdés leggyakrabban mucoviscidosisban, valamint hörgőszűkületben szenvedő gyermekek pertussis elleni oltását illetően merül fel. A helyes álláspont az, hogy mivel a pertussis oltás általában ezekben az állapotokban sem jár súlyosabb reakciókkal, egy esetleges pertussis megbetegedés viszont a körülmén yek folytán igen nagy kockázatot képezne, az oltást el kell végezni.
*Immunoszuppressziós állapotban - akár betegségből ered, akár gyógyszeresen vagy besugárzással indukált -, valamint veleszületett immundeffektus esetén élő vakcina nem adható.
Kivétel a HIV fertőzöttség, amelynek tünetmentes állapotában - a BCG oltáson kívül - valamennyi rutin oltás elvégezhető.
A mesterséges beavatkozásokkal létrehozott immunoszuppresszióban, a gyógyszer, illetve a besugárzás elhagyását követően csak 6 hónap elteltével végezhető élő oltóanyaggal oltás.
*Szisztémás kortikoszteroid kezelésben - ha a gyermek 2 mg/ttkg/die, felnőtt 60 mg/die mennyiségben vagy ennél nagyobb adagban kap prednisolont 1 hétig vagy ennél hosszabb időn át - élő vakcinák nem adhatók. A kezelés abbahagyása után 3 hónap a vá rakozási idő. Kisebb dózis, rövidebb kezelési idő vagy külsőleges kezelés nem képez oltási akadályt.
*A műtétek esetenként jelentős immunoszuppresszív hatással lehetnek, ezért erre való tekintettel az oltásokat halasztani kell. Kisebb beavatkozásokat követően 6 hét, kiterjedtebb, súlyosabb sebészeti események után 3 hónapos várakozási idő javasol t, minden oltás vonatkozásában.
*A terhesek olthatósága is gyakran felmerülő kérdés. Jóllehet egyetlen olyan vakcina sincs, amely igazoltan magzati ártalmat okozna (a rubeola oltás sem!), az esetleg súlyosabb, magas lázzal, kellemetlen általános tünetekkel járó oltási reakció g ondokat okozhat. Ezért az az állásfoglalás látszik helyesnek, hogy terhesek oltását - különösen a I. trimesterben - célszerű elkerülni. Amennyiben azonban a megbetegedési veszély nagy és a betegség az anyára, illetve a terhességre súlyos következményekke l járna, az oltást helyesebb elvégezni (sárgaláz, poliomyelitis).


A Fővárosi Szent László Kórházban működő VKSZ allergiás anamnézisű vagy korábbi oltásra súlyosabb betegséggel reagáló gyermekeket - előzetes megbeszélés alapján - osztályra felveszi. Itt az oltásokat megfelelő, biztonságos körülmények között vagy elvégzi k vagy - indokolt esetben - az olthatóságot kizárják. Utóbbi esetben a szülő, valamint a háziorvos is részletes információt kap arról, hogy esetleges fertőzési veszély esetében milyen teendők válnak szükségessé.