Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) véleménye szerint, a tisztított víz és a védőoltások tekintendők azon két közegészségügyi beavatkozásnak, amelyek a legnagyobb befolyással voltak a világ egészségügyi helyzetére. Olyan úttörő szerepet játszó tudósoknak, mint Jenner és Pasteur, köszönhetően, évről évre egy maroknyi védőoltás akadályozza meg emberek millióinak megbetegedését vagy akár a halálát.[i]
Kevesebb, mint 40 évvel ezelőtt, a himlő még pusztító hatást gyakorolt emberi közösségekre szerte a világon. Egy generációval korábban a gyermekbénulás az egyik leginkább rettegett fertőző betegségnek számított. Egy, a WHO által koordinált, az egész világra kiterjedő védőoltási kezdeményezés segítségével, sikerült teljes mértékben megszüntetni a himlőfertőzés veszélyét, és egy hasonló kezdeményezés útján kell elérni, hogy globális szinten véget lehessen vetni a gyermekbénulásnak is.[i]
A gyermekbénulás és tífusz elleni oltóanyagok világviszonylatban reményt adtak számos országnak, amelyeket egyébként megtizedelt volna a betegség és a halál. Mostanra a hepatitisz elleni oltóanyagok kerültek a fókuszba gyermekekre és felnőttekre nézve egyaránt nagyon veszélyes helyzetekben.
Az egész világon emberek millióit oltották be biztonságosan számos betegség ellen, ami döntő szerepet játszott a betegség és halálesetek csökkentésében. Hosszú utat kell azonban még bejárni. Évente majdnem két millió gyermek hal meg olyan betegségekben, amelyek ellen az oltóanyagok olcsó áron rendelkezésre állnak. Több, mint kilencvenezren esnek áldozatul a gyermekbénulásnak, amit ugyancsak meg lehetett volna akadályozni védőoltással. Az immunizálást, a leggazdaságosabbnak tartott közegészségügy beavatkozást, továbbra sem alkalmazzák elegendő mértékben.
OLTÓANYAG TÖRTÉNELEM
A XVIII. és XIX. századot olyan jelentős oltóanyag-kutatók, mint Jenner és Pasteur, által elért eredmények jellemezték. Valóban, 1796-ot széles körben a „védőoltás�? feltalálásának éveként tartják számon, ez az az év, amikor Jenner bemutatta a vaccinia-t (a „védőoltást" a maga valódi értelmében). A vakcinát már a XIX. század elején alkalmazták különböző országokban, de globális szinten csak 1956-tól kezdve használják, amikor a WHO és más szervezetek a himlő egyszer s mindenkorra történő kiküszöbölése mellett döntöttek. 1
Az Egyesült �?llamokban 1949-ben érkezett jelentés az utolsó himlő fertőzési esetről, és világviszonylatban az utolsó himlő fertőzési eset Etiópiában fordult elő 1976-ban. 1980-ban a tudósok bejelentették, hogy a vakcina az egész világon sikeresen megszüntette a himlőt.[ii]
A vakcinák felfedezése óta, kilenc főbb betegség (himlő, veszettség, pestis, diftéria, szamárköhögés, tuberkulózis, tetanusz, sárgaláz) került a védőoltásoknak köszönhetően kisebb nagyobb mértékben ellenőrzés alá.[iii] A II. világháborút követően, a technikai fejlesztések vezettek el oda, hogy vakcinákat vezettek be a jelentősebb fertőző betegségekre, beleértve a gyermekbénulást, kanyarót, mumpszot, rubeolát és a hepatitisz B vírust,4 amelyek közül többet mind a mai napig használnak. Ezek az oltóanyagok drasztikusan csökkentették az ezekből a fertőzésekből eredő halálesetek és betegségek számát.
Az utóbbi idők fontos mérföldkövének számit a kombinált vakcinák kifejlesztése, amelyek egyetlen injekcióban a korábbiakban lehetségesnél több betegség ellen biztosítanak védelmet. A kombinált vakcina naptárak a korábbi oltási naptáraknál kevesebb injekciót/vizitet tesznek szükségessé, ily módon kevesebb aggodalmat okozva anyának és gyermeknek egyaránt, aminek köszönhetően azután nagyobb a valószínűsége annak, hogy elmennek és megkapják a vakcinát.[iv] A diftéria, tetanusz és szamárköhögés ellen egyetlen szúrással védelmet biztosító DTPa kombinált vakcinát manapság általánosan alkalmazzák.
Immunizálási programok1
Sok esetben évek, vagy akár évtizedek múltak el a vakcinák felfedezése és immunizálási programokban való széleskörű alkalmazása között. Korábbi programok rutin immunizálást biztosítottak rendszeres anya- és gyermekegészségügyi szolgáltatások útján, de semmi különösebb erőfeszítést nem tettek annak érdekében, hogy az egész lakosság részesüljön védőoltásban.
Ebben az időben a rendelkezésre álló vakcinák alkalmazása főként a fejlett ipari országokra szorítkozott, és ezekben az országokban is a gazdag családok látták hasznát, amelyek meg tudták engedni maguknak, hogy igénybe vegyék a védőoltást. A védőoltással való ellátottság nem kielégítő és nem egyenletes volta miatt az egyes társadalmi közösségek az 1930-as és 1940-es években továbbra is szenvedtek az időről időre kitörő, védőoltással megelőzhető betegségektől. Amikor ilyenek felléptek, jelentős védőoltási erőfeszítésekre került sor gyakorta nagy sikerrel, az egészségügyi hatóságok részéről a fertőzés megfékezésére.
Egyéb vakcinákat, mint például a BCG-t, fokozatosan vezették be a fejlődő országokban annak megfelelően, ahogyan hozzáférhetővé váltak. A gyermekbénulás vakcina (IPV) egy injekció alakjában beadható formája 1955-ben vált elérhetővé, ami azután a fejlett ipari országokban a vakcina széles körű alkalmazásához vezetett az iskolákban és rendelőintézetekben, valamint a megbetegedések számának jelentős csökkenését eredményezte. 1962-ben az orális gyermekbénulási vakcina (OPV) lépett az IPV helyébe és azóta is ezt a vakcinát alkalmazzák a vírus egyszer s mindenkorra történő kiirtására. 1974-re a nemzeti immunizálási programokban alkalmazott vakcinák közé tartoztak a himlő, a BCG, diftéria, tetanusz, szamárköhögés, az IPV majd az OPV és a kanyaró védőoltások.A fejlett világban elért sikerek ellenére azonban az 1970-es években a fejlődő országokban élő gyermekeknek kevesebb mint 5 %-ához jutottak el az immunizálási szolgáltatások.előrehaladás a betegségek korlátok közé szorítása terén1
1974-ben a WHO elindította az úgynevezett Kiterjesztett Immunizálási Programot (EPI), hogy ily módon szélesítsék a védőoltási programok alkalmazási körét hat betegség: a TB, diftéria, neonatalis tetanusz, szamárköhögés, gyermekbénulás és kanyaró, esetében. Fokozatosan nőtt a teljes lakosság védőoltásban való részesítése a hat védőoltás vonatkozásában, ennek eredményeként 1974 és 1980 között szinte a világ valamennyi országa elfogadta a nemzeti immunizálási program elvét.
Jóllehet az 1980-as években a teljes lakosság védőoltásban való részesítése valamennyi régióban folyamatosan nőtt, a betegség előfordulási aránya nem mindig ezzel arányosan csökkent. Világossá vált, hogy azok a helyek, ahol a lakosság nem teljes körűen részesült védőoltásban, fenn tudott maradni a betegség továbbterjedésének, átadásának lehetősége. Az 1980-as években további erőfeszítések történtek egy ellenőrző rendszer kiépítésére.
Az 1980-as évek elejétől kezdve, jelentős előrehaladás történt a neonatalis tetanusz megszüntetésére. 1994-ben becslések szerint 733,000 neonatalis tetanusznak betudható halálesetet sikerült megakadályozni, és a terhes nők legalább két adag védőoltásban való részesítése 48%-ot tett ki. Mindezek ellenére 1995 szeptemberétől a neonatalis tetanusz okozta, még mindig évente előforduló halálesetek becsült globális száma 489,000 volt.
1995. szeptemberétől, a teljes lakosság védőoltásban való részesítése a kanyaró elleni oltás esetében elérte a 78 %-ot. Számos országnak, különösen a lakossági felvilágosító kampányt indító országoknak, sikerült elérni csökkentési célkitűzéseiket. Azonban míg a jelentett kanyaró esetek globális száma csökkent, sok fejlődő országban, különösen Afrikában további megbetegedések ezrei fordulnak elő.
A hepatitisz B vakcina az 1980-as évek elején vált hozzáférhetővé, jóllehet egységára olyan magas volt, hogy csak néhány ország tudta megfizetni. Azóta drasztikusan csökkent a vakcina ára, és 1995. szeptemberére 28 országban vezették be a rutin immunizálási programok, főként a DTPw-HB kombinált vakcina részeként.
Bár 1935 óta rendelkezésre áll egy sárgaláz elleni védőoltás, ezt a betegséget nem sikerült még megfelelő mértékben ellenőrzés alá vonni. Miközben a betegség globális súlya nem olyan nagy, mint egyes más, védőoltással megelőzhető betegségeké, a járvány kitörése számos halálesettel jár.
Magyarországi helyzet
Magyarország járványügyi helyzete kiemelkedően jó még európai viszonylatban is, a lakosság 98 százaléka védett a halálos betegségekkel szemben. Az oltási naptárban és az oltóanyagokban történt változtatások után 2006-tól kezdődően hazánk az egyik legkorszerűbb oltási rendszert tudhatja magáénak.
Magyarországon 10 fertőző betegség (tuberkulózis, szamárköhögés, diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, Hib okozta agyhártyagyulladás, kanyaró, rubeola, mumpsz és hepatitisz B.) ellen kapnak térítésmentesen oltást a gyermekek.
A védőoltások több évtizedes alkalmazásával hazánkban is sikerült elérni, hogy több gyermekbetegség száma jelentősen csökkent. Példa erre a kanyaró, amely a védőoltások megkezdése előtt Magyarországon évente 30-40 ezer megbetegedést és 100-150 halálozást okozott, ma már azonban igen alacsony számban fordul elő (1999-ben 1 eset, 2000-ben 1 eset, 2001-ben 20 eset).
A járványos gyermekbénulás is azon fertőző betegségek közé tartozik, melyekkel az orvostudomány sikerrel vette fel a harcot. Magyarországon 1957-ben 2334-en betegedtek meg járványos gyermekbénulásban. Az 1959-ben bevezetett kötelező védőoltásnak köszönhetően hazánkban ma a betegség nem fordul elő.
Hasonlóan kimagasló eredményeket mutat a mumpsz, amely a védőoltások megkezdése előtt évi 34-43 ezer megbetegedést okozott, ma már 100-200 esetben fordul elő.
Az 1940-es években bevezetett DPT (diphteria-pertussis-tetanus) immunizálásnak köszönhetően a szamárköhögéses (pertussis) halálozások száma is jelentősen csökkent hazánkban.
A magyar oltási rendszer hatékonyságát bizonyítja az a tény is, hogy amikor az elmúlt években a szovjet utódállamok egy részében súlyos, több évig tartó és összességében több mint 50 ezer megbetegedéssel és 5 ezer halálozással járó diftéria járvány zajlott le, amelyet 14 európai országba behurcoltak, Magyarországon egyetlen diftéria megbetegedés sem fordult elő.
Vakcina fejlesztés a jövőben
Mostanra a kutatás és fejlesztés a meglévő vakcinák továbbfejlesztésére, felhasználóbarát kombinált vakcinák kifejlesztésére és a modern technológiákat alkalmazó új típusú vakcinák, mint például a rekombináns DNS, a csupasz DNS, a konjugáns technológiák és adjuvánsok kutatására összpontosít.
Az immunrendszer megismerésében történt előrehaladás vezette el a tudósokat oda, hogy megvizsgálják a potenciális immunológiai kezelések egy csoportját, a ’pharmaccine’-ket. Hasonlóan ahhoz, ahogy a hagyományos vakcinák ’felkészítik’ a szervezetet speciális vírusok és baktériumok felismerésére azok támadásának visszaverése céljából, a ’pharmaccinek’ a szervezet immunrendszerét készítik fel krónikus betegség behatása alatt álló sejtek biológiai tényezőinek felismerésére, és azok elpusztítására. Ez reményt ad a daganatos betegeknek, akik ezáltal felfegyverezve érzik magukat a rossz indulatú daganatok legyőzésére. Ugyancsak intenzíven tanulmányozzák a ’pharmaccinek’ adta lehetőséget arra, hogy segítségükkel olyan komoly krónikus fertőző betegségeket lehessen kezelni, mint a hepatitis B.
AJÁNLOM AZ OLDALT
