Megzavarja a rák kezelését szolgáló gyógyszerek és a sugárterápia hatását, vagy épp ellenkezőleg, segíti az onkológiai kezelést a nagy mennyiségben, a vérbe injektálva adott C-vitamin? Egy nemrég közzétett egérkísérlet az utóbbit sugallja, ami arra ösztönözheti a reményüket vesztett betegeket, hogy nagy adagokban - injekció híján tabletta formájában - szedjék az aszkorbinsavat.

A kérdés nem új keletű: az 1970-es években a Nobel-díjas kémikus, Linus Pauling sugalmazta, hogy a C-vitamin szedése meghosszabbította a végstádiumú betegek életét. Később azonban két vizsgálat során is kimutatták, hogy tablettás alkalmazása nem vált ki semmilyen daganatterápiás hatást, napi 1000 milligrammos adagjának anyagcserére gyakorolt - például vércukorszintet vagy zsírok vérbeli koncentrációját befolyásoló - hatásai azonban kedvezőek.

Mark Levine, a gyomor-bélrendszeri és vesebetegségek amerikai országos gyógyintézetének (Bethesda, Maryland) kutatója most azt vizsgálja, van-e onkológiai hatása a C-vitaminnak, ha a vérbe injekciózzák. Laboratóriumi egereibe három gyorsan pusztító emberi daganatféleség (petefészekrák, hasnyálmirigy-daganat és egy agytumorféle, a glioblasztóma) sejtjeit juttatta be. Amikor néhány egér vitamint is kapott, azt találták, hogy a tumor növekedése átlagosan 53 százalékkal lelassult a vitaminnal nem kezeltek csoportjában tapasztalthoz képest. Levine ezt azzal magyarázza, hogy nagyobb mennyiségű vitamin éri el a tumort, ha az injekcióval közvetlenül jut a vérbe, mint ha a tablettából a bélrendszeren át kerül oda. Az antidioxáns hatású molekula, ha nagy mennyiségben van jelen, elősegíti a hatékony oxidáló - a ráksejtekre pusztító hatást kifejtő - szer, a hidrogén-peroxid kialakulását. Levine szerint az intravénás C-vitamin ezért hasznos kiegészítője lehet a konvencionális onkológiai terápiának. A The Washington Postnak adott nyilatkozatában azonban ő is elismerte, hogy ennyit is csak néhány ráktípussal való összefüggésben lehet kijelenteni.