Hm... valaki ma mondta az intézetben, hogy már 3 halottja van az oltásnak.
A Natúrszigeten volt fönn a hír erről pl., kedden jelent meg, de mára 
leszedték az oldalról!

Megbízható forrásból kaptuk a hírt: a Korányi kórházban eddig hárman haltak 
meg a H1N1 vírus elleni oltás után. Mind a hárman rizikócsoportba tartoztak. 
Hogy haláluk mennyire esett közel az oltáshoz, illetve pontosan mi van a 
háttérben, nem lehet tudni. Megpróbáltuk kideríteni.

Túl sok az ellentmondó hír? Igaz. Honnan tájékozódjunk, kinek higgyünk? Nem 
tudom. Mindaddig nem, amíg nem kapunk korrekt, teljes tájékoztatást. 
Próbálunk hiteles információkhoz jutni, de ez nem mindig sikerül. Mint ahogy 
az alábbi esetben sem... Pedig életek múlhatnak rajta.

Nincs válasz

Egyik előző cikkünk nyomán, amelyben gyermekorvos szerzőnk adott hangot 
kételyeinek és tette fel kérdéseit az újinfluenza elleni oltással 
kapcsolatban, megkerestük az Egészségügyi Minisztériumot, adnának választ a 
cikkben feltett szakmai kérdésekre. A visszaigazolást, miszerint a levelünk 
megérkezett, megkaptuk. Az érdemi választ 2 hónapja várjuk.

Most - a fenti halálesetek kapcsán - újra megpróbáltunk korrekt választ 
kapni a legilletékesebb helyről a kórházból, hiszen a hír önmagában kevés. 
Ebben a zűrzavaros influenza/nem influenza, veszélyes/nem veszélyes-világban 
illik meghallgatni a másik felet is. Az egyik fél ebben az esetben valóban 
fél (elnézést a profán szójátékért), ugyan ki ne féltené az állását... 
Hívtuk tehát a Korányi kórház főigazgató főorvosát, dr. Strausz Jánost, tőle 
vártunk megerősítést, cáfolatot vagy magyarázatot. "Főigazgató úr ma 
szabadságon van" - közölte a készséges titkárnő. Átirányított az általános 
igazgatóhelyettes főorvoshoz, dr. Csollák Máriához.

Fog ez menni, biztattam magam, 30 évnél is több egészségügyi újságírói 
múlttal. Tévedtem.

Délelőtt, jó egy órán át folyamatosan hívtam az igazgatóhelyettes asszony 
közvetlen telefonszámát, mindannyiszor foglaltat jelzett. Nem sokkal 11 óra 
után ismét a titkársághoz fordultam, segítenének-e elérni a főorvos 
asszonyt, mert a vonal mindig foglalt. "Nagyvizit van, próbálja később!" 
Köszöntem szépen. De akkor miért foglalt a telefon?

Tovább is van, mondjam még? Úgyis kitalálják: a vonal foglalt volt, összesen 
jó 3 órát töltöttem kísérletezéssel.

Miből táplálkozik a bizonytalanság?

Az egészségügyi vezetés folyamatosan állítja: az oltóanyag jó, nem 
veszélyes, sőt néhány napja már a 3 év alattiakat is lehet "szurizni". A 
higanytartalom állítólag oly csekély, hogy az nem árt a szervezetnek. 
(Kérdés: ha valakinek például van 3-4 amalgámtömése, az veszélyes, az 
oltóanyagban lévő higany nem? Az amalgám, ha kiveszik a fogból, veszélyes 
hulladéknak minősül...)

Megannyi kétely, kérdés merül föl, vitáznak a szakemberek, mi pedig csak 
kapkodjuk a fejünket, kinek is higgyünk. A mostani, Korányi-beli esetek, 
tovább táplálják majd a bizonytalanságot, és borítékolom, hogy ezért megint 
a sajtó lesz a hibás.

Nem azt terheli majd a felelősség, aki megtehetné, hogy elmondja az 
igazságot, aki első kézből tudná hitelesen igazolni vagy cáfolni a hírt. Aki 
vállalná a felelősséget azért, hogy elmondja, a szakterületén szerinte ki 
az, akinek veszélyes beoltatni magát - ha van ilyen.
Ehhez kellene egy kis kurázsi.

A szerk.

Natúrsziget, 2009. november 9.